Ismerkedés az utcán
„Az utcán mennyi ember, szinte alig férnek el.” Naponta több száz, több ezer nőt látok. Köztük sok a helyes, vonzó nő, de kevés, akire igazán felfigyelek. Az öltözete, a mozdulatai, a tekintete, a haja, valami megragadja a figyelmemet. Keresem a tekintetét és rámosolygok. Ő természetesen félrekapja a fejét, elbámul és elhalad mellettem, újabb időkben már a telefonjába temetkezik. Ha egymással szemben állunk egy járművön, kap még esélyt, de a legtöbben csak zavarba jönnek. Nem merik kifejezni sem az érdeklődésüket, sem az egyértelmű elutasításukat. Van viszont, aki visszamosolyog. A pályán feláll a másik játékos. A tekintetünkkel játszunk, hol mélyen a szemébe nézek, hol mosollyal fejezem ki a tetszésemet, hol sokatmondóan végigsimogatom a szememmel a dekoltázsát, a lábait, a kezét. Ő is játszik, az ujjaival az arcán, a térdén. Ekkor lépek oda hozzá, hiszen már mindketten tudjuk, nem fogom megbántani a kérdésemmel. Az amerikai filmekben elhangzó örök dilemma, mit mondjak? Sosem dilemmázom. Az igazat mondom. Tetszel, szeretnélek megismerni és kérem a telefonszámodat, hogy felhívhassalak és megigyunk együtt valamit. Még mindig menekülhet, megadhat kamu számot. Elkérheti az enyémet, hogy eldöntse, fel akar-e hívni. De ekkor már nem szokta.
Egyszer volt, hogy nem kaptam telefonszámot. Azt mondta, férjnél van. De most ráér. Megkaphattam azonnal és soha nem láttam többet, a nevét sem tudom.
Szex Imádok Klubja - (Egyik olvasom! Köszönöm neki! )
Utolsó kommentek.