Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Mikor szeretsz valakiket, igazán szereted őket, legyen az barát vagy szerető, feltárod előttük a szíved. Egy olyan részedet, amit senki másnak nem adsz, nekik adod, és egy olyan részedbe engeded őket, amit csak ők tudnak megsebezni. Szó szerint átadod nekik a borotvát a térképpel, hová vágjanak a legmélyebben és legfájdalmasabban a szívedben és a lelkedben, és mikor belevágnak, az tönkretesz, mintha kivágnák a szívedet. Ott maradsz meztelenül feltárva, azon tűnődve, vajon mit csináltál, hogy ekkora fájdalmat akarnak okozni neked, mikor mindössze annyit tettél, hogy szeretted őket.
Sherrilyn Kenyon
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.