Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Fürödni veled végig.
Füröszteni akarlak. Tejben, savban;
hogy minden vonalat mit kezem
újként vezet fel rád megmaradjon,
s minden ami eddig veled történt
oszoljon el nyomban. Lágy érintésekkel,
s durva szivaccsal viszek fel rád
minden réteget belőlem; hogy legyek
rajtad olyan védelem, mit először
szokatlan, majd gyengéden szív be
minden pórusod, akár egy újszülött
lélegzet. S aztán törölközőt fonok
kezeimből rád, leitatom ami felesleg –
így maradunk másoktól szárazok,
egymástól nedvesek.
Sohonyai Attila
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.