Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Előítéletekkel teli ember vagyok, ezt vállalom, de nincs szándékomban megváltozni. Sokszor kíméltek meg ezek az előítéletek mind üzleti, mind személyes téren. Nálam bizonyítania kell annak az embernek, aki azt akarja, hogy kedveljem. Ilyen vagyok. Nálam semmi sincs ingyen.
Helena Silence
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.