Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Minden rosszért amit tudod valaha én tettem.
Tudom nagyon jól, hogy egyszer meg kell majd fizetnem.
Térden állva kéne, de én emelt fővel megyek,
mert egyetlen egy úr előtt, hajtok én csak fejet,
Ő az aki ítélkezhet és eldöntse a sorsom,
hogy oda fent vagy oda lent de, folytassam a dolgom,
mert most először teszem a büszkeségem félre.
És könyörögve kérem Őt, hogy bocsátson meg érte,
hogy nap mint nap csak vétkezem és elpusztítom magam,
hogy állat tudok lenni ha elvesztem az agyam. ;)
Majka
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.