Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Ma reggel úgy ébredtem, hogy valamit érzek.
De mi ez?
Eddig minden este úgy feküdtem le, hogy "bezsebeltem" az az napi elismerést, személyemet, nyíltságomat, Blogomat, testemet mennyire megismernék, valaki szinte szerelemmel beszél rólam, valaki lábaim előtt hever, s valaki utál - de csak azért mert szeretni is tudna vagy éppen irigy rám...
Ezt tegnap este is éppen ugyan így éreztem, de reggel már nem!
Reggel már nem az elismerés, nem az járt a fejembe, hogy senkinek nem leszek a céltáblája, hanem Ő!
Ő járt a fejemben.
Hogy mit mondott és hogyan mondta.
Egy férfi aki ismer ismeretlenül.
Aki tudja a vágyaimat.
Aki néha add és néha elvesz.
Aki felemel és azzal a lendülettel a mélybe taszít!
Akarom én ezt?
Nem, nem akarom...
És tudjátok, hogy miért nem akarom?
Azért mert szerintem a kíváncsiság jobb a szerelemnél. Mert ha egyszer már voltál szerelmes, tudod mit tehet veled ez az érzés. A kíváncsiság viszont nem ilyen. Amíg csak kíváncsi vagy valakire, addig akármit érezhetsz.
Gabriella Blogja.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.