Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Mág(i)lya
Remegve tőled, s az orgazmustól,
cigiért nyúlok, s a füstből testedre
még egy libabőrt húzok. Majd
elengedem magamat a terülésben,
s újra fantáziálom, milyen is volt benned –
egy perccel ezelőtt láttam a mennyet.
Még egyet belőled! – gondolom, s hogy
a telepátia mily nagy dolog, felém
ábrázolódik bujaságod, a cigarettát
számból a függönyre ereszted; miért
csak belül lángoljon, ami mindent
felégethet. S így morzsolódunk el
egymásra olvadva, míg a tűz felemészt,
senki se tudja meg rajtunk kívül,
mi az igazi szenvedély.
Sohonyai Attila
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.