Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Elég nekem hogyha csak félig
szeretsz, s több mint elég, ha
meghagyod nekem a másik felet.
Elég ha néha vagy bátor értünk,
elég, ha csak akkor, mikor a
kudarcunkat féltjük. Elég, ha
nem ég el rögtön minden bennünk,
s ha egymáshoz érünk, elég,
ha egymás szabadságát birtokba
sose vesszük."
Sohonyai Attila
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.