Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"„Beléd mászok, fohászod leszek!” –
elbújok benned, megkettőzlek.
„Átkozott légy, bűn és kacaj!” –
sikított az angyal, s felfedte a szarvakat.
Így élnek egymásban, nyugodt-tisztán,
dühös-gátlástalan. S ha néha civakodást
hallasz, ugye tudod: ők benned laknak."
Sohonyai Attila (részlet: A tiszta és a szennyes)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.