Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Akkor már óriási erővel viaskodott benne a két világ: a szerelmes nő, a családanyaságra áhítozó lény és a szajha, aki élvezi a teste nyújtotta élményeket. Miközben legszívesebben teljes szívéből igent mondott volna az életre, átkozta a Világot, a férfiakat, de főleg önmagát az elvárások miatt, melyek szerint egy nőnek sok mindennek kell lennie egy személyben: kurvának, szeretőnek, szerelmes nőnek, aki a tűzön is átmegy a társáért, családanyának, intelligens, művelt hölgynek és a szent szüzek méltó és hűséges követőjének.
Fel sem merült benne, hogy az egyébként egymás mellett sok esetben meg nem férő tulajdonságokat egy egésszé gyúrja össze, vagy a sok réteggel hagymahéjszerűen körbevegye magát. A hiba mégsem benne volt, csupán egy olyan férfire volt szüksége, aki ezt engedi megvalósulni, anélkül, hogy korlátozná teste és lelke szabadságában.
Szabó Bernadett.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.