Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Játékra hívlak, egyszerű, megjegyezhető, két személy, elérhető célok.
Ellenfél ma nem kell, társul akarlak ma így, bárányok leszünk és farkasok
és ne vádolj, mert nincs miért és néha csalhatsz is a boldogságodért.
Most szabad mindent, nem kérhet számon senki már, adj kezet, és semmit ne ígérj, csak
Játsszunk, amíg jó amíg könnyen veszünk minden akadályt, legyen újrajátszható s a félelem, hogy vége van, sohase rontsa el!
Mert átlátsz minden álcán ha akarsz, de miért ébrednél fel?
Játékra hívlak, nem több, de hidd el, nem kevés engedd, hogy feláldozzak mindent s a meztelen vesztest, kérlek, hogy öltöztess is fel, és engedj, ha egyszer menni kell, de
Játsszunk, amíg jó amíg könnyen veszünk minden akadályt, legyen újrajátszható s a félelem, hogy vége van, sohase rontsa el!
Mert átlátsz minden álcán ha akarsz, de miért ébrednél fel?
(Pierrot)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.