Gabriella Blogja.

Átkozott az átkozottak között Vasat izzítunk, s láncokat kovácsolunk magunkra belőle, pörgetve, hullahoppozva játszunk a kínnal, magunkkal, s elfelejtünk nevetni közbe. – Átkozott legyen, ki e vasat nem ejti a földre. Dalolászunk háborút, lőporral szólaltatunk kottákat, s a…

„A tehetségtelen emberekből a média csinál sztárt, a művészek pedig az emberek szabad akaratától válnak halhatatlanná.” Sohonyai Attila

Nem érdekel Nem érdekel haza, se igazság bölcs szava, vagy édes piros arcod mosolya - nem érdekel, nem érdekel. Utálom az embert, a millió felesleges tettet, a sok megváltozni vágyó tervet - utálom, utálom. Utálom szép fa virágát, hűtlen ágyad forróságát, szemeid…

A voltaknak Elengedtelek titeket. Nem fáj, sose fájt. Menjetek világnak büszkén, s legyetek nélkülem ismét porrá. Én maradok, és maradni is fogok. Bár koptattátok hegycsúcsom elegen, még mindig a legmagasabb vagyok. Talán nélkületek, talán miattatok. Egy vagyok, egész. Nem…

Várlak Várlak téged reggelem első eszméletében, lépéseimben téged hallak a konyhába menet, a kávénak gyöngyözésében néz rám szemed; várlak téged. A nappali munka monoton perceiben, mikor elém fest ez érthetetlen érzés, minden gyorsaságom veszem, sietek, így várlak…

"...az előítélet utolsó dolog. Nem tudod mihez hasonlítani ami megtévesztőbb, alantasabb lenne, s amelyet bármennyire is próbálnál kiölni magadból, kudarcba ne fulladna. Nem tudod nem alkalmazni, akárcsak ha a szemedet kinyitod. Az ember előítéletekkel születik. Így hozzák ki a…

Várva rád Addig várok rád, amíg tudok. Alkukat kötök a sorssal, s ha kell, a csillagokra is rácáfolok. Ha kell, időt utazok, múlt leszek érted, s azért harcolok, hogy lénye lehess a jövőmnek. Amikor már kemény lesz a lágy – várok rád. Addig várok rád, míg a csontjaim…

Ki bocsátja meg nekem Ki ad reményt a levélnek, ha majd zuhanva földet érek, s takar be lágyan, ahogyan hó födi gonddal télként, a kudarcos kopasz őszi fákat? Ki imádja az utat, s a végtelent, ha egyszer én is elfagyok, szétrepedek? Ki csókolja végig szappanként patyolat arcodat,…

„Légy hozzám erős, durva és könnyed, átkozz koplalással, de mindig etess. Vedd el amit tudsz, azt is amit nem lehet, szabadíts meg magamtól, s a tied leszek.” Sohonyai Attila

Fürödni veled végig. Füröszteni akarlak. Tejben, savban; hogy minden vonalat mit kezem újként vezet fel rád megmaradjon, s minden ami eddig veled történt oszoljon el nyomban. Lágy érintésekkel, s durva szivaccsal viszek fel rád minden réteget belőlem; hogy legyek rajtad olyan…

Szokásos érzésekkel, még mindig hiányzik a komfort, hogy reggel átöleljelek, mégis almát szedjek a fáról. S nem akarom, hogy a holnap szépítse a tegnapot, üres tollakkal írjam azt, mi benned annyira megfogott. Sohonyai Attila

"Inkább öleljen százszor az, aki az őszinteségével okoz fájdalmat, mint egyetlen egyszer is olyan, aki csak hazugságokkal tudna boldoggá tenni." Sohonyai Attila

“Ami(k)re életünket áldozva vágyunk, azok válnak az elérés pillanatában a legnagyobb csalódássá.” Sohonyai Attila  

"A világon mi ingyen, fogadd, de ne higgyed! S mi harcból lesz tied, örüld és féltsed!" Sohonyai Attila

"Azért már megérte, akilángot gyújt értem tízév múlva, s idestova, ha márnem élek is úgy lángolokfel benne, mint a legtüzesebbéjszaka."Sohonyai Attila (részlet: Érte meg-érte)

"Elég nekem hogyha csak félig szeretsz, s több mint elég, ha meghagyod nekem a másik felet. Elég ha néha vagy bátor értünk, elég, ha csak akkor, mikor a kudarcunkat féltjük. Elég, ha nem ég el rögtön minden bennünk, s ha egymáshoz érünk, elég, ha egymás szabadságát birtokba…

Elég nekem Elég nekem az is, ha holnap vagy az enyém, elég nekem, ha holnap után el is mész. Nem kérek belőled se sokat, se eleget, mindössze annyit, ha itt vagy, valóban itt legyél nekem. Elég belőled annyi, ha néha szólalsz. Elég az is, ha örökre szótlan maradsz. Elég,…

Egyszerűen; Veled A hétköznapok parfümmentes mosdatlanságában láttalak meg, s lettem ebben az éhező világban eltelített. Aztán bántalak, beléd képzeltem mást és másokat, vádoltalak ok nélkül, talán meg is átkoztalak. Mindazért amit tettél velem még szótlanul is, egy…

A vágy mag(j)a Az ablakból bódult be a forróság, perzselve kért; legyetek ma meztelenek, s így egymásé. Textil, gátlás, olvadtak lefelé, ahogyan megmarkollak, szinte ömlök, mintha már most egymásban lennénk. Testem vulkánját szabályozza tested magja, oly hőben, hogy kitörni…

Mág(i)lya Remegve tőled, s az orgazmustól, cigiért nyúlok, s a füstből testedre még egy libabőrt húzok. Majd elengedem magamat a terülésben, s újra fantáziálom, milyen is volt benned – egy perccel ezelőtt láttam a mennyet. Még egyet belőled! – gondolom, s hogy a telepátia…

Együtt Hol festelek, hol karcollak, van hogy csendéletnek látlak, van hogy absztraktnak. Van hogy sáros a ruhád és én otthagylak, de van bizony úgy, hogy csak azért fetrengek a földön, mert a föld is te vagy. Van hogy szét kell szedjelek, van hogy készen kaplak, van amikor…

"„Beléd mászok, fohászod leszek!” – elbújok benned, megkettőzlek. „Átkozott légy, bűn és kacaj!” – sikított az angyal, s felfedte a szarvakat. Így élnek egymásban, nyugodt-tisztán, dühös-gátlástalan. S ha néha civakodást hallasz, ugye tudod: ők benned laknak."…

Kell Kell, hogy a reggelben pislákoló naphosszas harcot csókunkkal indítsuk el, s kell, hogy az első táplálék testünknek a másik teste legyen. Kell, hogy az otthonról távozás fájdalmas legyen, mégis gyönyörű; mert nem találkozunk estig, de utána újra együtt. Kell, hogy…

Akarsz rajzolni? Akarsz rajzolni? Állót, fektetettet, talán egymásnak fekvőt? Vad, heveset, vagy lágyat, téged nézőt? Élénk ibolyát, netán édes búfelejtőt? A tölgy tetejét s a varjúbogyó keménységét, mondd akarod-e tőlem? Hogy fűszálként megnyughass ölemben, mint az…