Csörög a telefonom.
Ma már azt hiszem 9-szer volt így, és ugyan az a szám.
Most se fogom felvenni.
És ahogy befejezi kezdi elölről.
Végül idegesen nyúlok a telefonomért, de kedvesem szolok bele!
Gabriella: Szia! Mizu?
Zenész: Azt hittem már baj van, hogy nem veszed fel.
Gabriella: Dehogy van baj. Több más dolgom van. És amúgy se tudom felvenni akárki előtt a telefont. Mit mondjak ki hívott?
Zenész: Engem már nem érdekel.
Gabriella: Engem igen. De ezen ne is vitázzunk! Miért hívtál?
Zenész: Akkor jössz ma este a koncertre?
Gabriella: Nem tudom.
Zenész: Látni akarlak. Hiányzol!
Gabriella: Majd látom! Puszi!
Zenész: Vigyázz magadra! Puszi!
Mit vigyázzak magamra? Kezd már nekem ez terhes lenni. Mit gondol ez akkor jelenik meg az életemben amikor csak akar? Kedvére hívogathat? Aztán ugrok ahova mondja?
Bele gondolva pár hete még élveztem ahogy megdugott épp ahol csak tudott, vagy épp ahol elkapott. A kocsiba a zenész cuccai között. A kopott kicsi öltözőjébe leszoptam. Élveztem ahogy nekem énekelt. Élveztem, hogy kiveri a víz ahogy elkapom a szűk folyóson az asszony meg a nézőtéren. Mikor kielégített és az asszony mellett tapsoltam arra gondolva, hogy lehet, hogy veled megy haza, de az én puncimmal álmodva alszik el miközben érzi az izét a szájába.
Közeledtem a színpad felé.
Észre vett és felcsillant a szeme. Intet óvatosan. Majd intett jobbra. Aham, szóval arra menjek. Fürkészve néztem mi lehet arra. Megpillantottam a sötétbe a kocsiját. Szóval ezért kellett erre jöjjek. Fürkésztem a feleségét, nem láttam sehol. Taps. Szóval pár perc múlva itt lesz.
- Ugrás a kocsiba. - karolta át a derekamat.
Hátsó ülésre ugrottam és lefeküdtem addig míg nem mondta, hogy oké béby felülhetsz. Ilyenkor rendszerint hátulról átkarolom. De most nem. Csak feküdtem a hátsó ülésen.
Gabriella: Hova megyünk? Te még zenélsz ma nem?
Zenész: Igen, de a kolléga adott 1 óra szünetet. - mondta nevetve.
Gabriella: Egy egész órát? 10 perc alatt leszoplak simán! - mondtam gúnyosan.
Zenész: Ne legyél közönséges!
Gabriella: A fenébe! Olyan vagyok, amilyen, és ez nem fog változni. Mert a feleségednek több időbe kerül? - folytattam, miközben tudtam, hogy a felesége nem szokta leszopni!
Zenész: Gabriella!
Gabriella: Igen? Úgy hívnak! Vagy miért kértél egy órát?
Zenész: Majd meglátod!
Gabriella: Alig várom, hogy a motorháztetőn megdugj! Az olyan változatos nem?
Zenész: Na jó!
Gabriella: Na jó! - nevettem el magamat.
Leparkolt.
Zenész: Gyere! - szállt ki a kocsiból.
Ilyenkor úgy mentem utána mint akik nem is ismerik egymást. Most nyújtotta a kezét.
Gabriella: Ooo, még vendégház. - olvastam az ajtóba a táblán.
Gabriella: És most kézen fogva akarsz bemenni?
Közbe látom, hogy veszi elő a kulcsot. Aham, szóval sehol senki. Én meg már azt hittem, hogy bevállalós.
Zenész: A 3-mas a miénk.
Gabriella: A folyosón nem szophatlak le? - nevetve kérdeztem!
Nem szolt semmit csak rám pillantott.
Bökdöstem, hogy ott a 3-mas az ajtón.
Megállt.
Halkan a fülembe súgta: Akkor térdeljen hölgyem ez itt a folyosó.
És igen, újra bizserget minden porcikám. Újra éreztem, hogy kár lett volna kihagyni. Átvillant rajtam, aham közönséges... mégis mindened ez a közönséges...
Gabriella: Nem uram, ma ön kezdi a térdelést. - súgtam neki vissza.
Megcsókolt, és lassan térdre ereszkedett előttem miközben a mellemet majd a derekamat simogatta.
Lábamat a vállára tettem.
A szoknyámat felhúzta, bugyimat félre húzta és finoman elkezdett nyalni.
Bele túrtam a hajába.
Zenész: Menjünk be, nagyon megakarlak dugni. - állt fel és már nyitotta is az ajtót.
Gabriella: Akarom, hogy nagyon megdugj.
Az ajtó épp, hogy becsukódott mögöttünk vetkőztetni kezdtük egymást.
Rálökőt az ágyra és máris a lábaim között volt.
Egy pillanat alatt szétfeszítette a lábaimat és nyalni kezdet.
Oldalra nyúltam egy párnáért a fejem alá.
Zenész: Oooo, még a kényelemre is tudsz figyelni? Hmmm?
Ahogy ezt kimondta már fel is jött hozzám.
Szája a számra tapadt és már belém is hatolt.
Semmi finomkodás, csak ütemesen dugott.
Letoltam magamról és az ágyra parancsoltam, megcsókoltam és a farkába ültem.
Kezeit lefogtam és úgy lovagoltam rajta. Hatalmasat élveztem.
Még a levegőt kapkodtam mikor kiemelt a farkából és a hátam mögé jött, belém hatolt.
Bepucsítottam, melleim érték az ágyneműt annyira behajoltam.
Egyik kezével a csípőmet fogta, a másikkal a hajamat húzta, a mozgása bennem egyre keményebb volt.
Hangosan élvezet belém.
Hasra feküdtem miközben kihúzta belőlem a farkát.
Mellém feküdt.
Zenész: Huuu, akarom még.
Gabriella: Vissza kell érj.
Zenész: Tudom.
Megcsörrent a telefonja.
Gabriella: Ugye megmondtam. - vevettünk.
Zenész: Jól van kis okosom. - csókolt meg.
Felvette a telefont és csak annyit mondott, nemsoká ott vagyok. Én közben felvetem a bugyimat.
Ágyon feküdtem a hátam mögé feküdt megcsókolt, éreztem, hogy keményedik a farka.
Gabriella: Végül is 10 perc késés nem a világ.
Mosolyogva annyit mondott, végül is nem, huzta le a bugyimat.
Hátulról belém hatolt.
A mellemet megfogta, ütemesen mozgott bennem.
Gabriella: Leszopjalak? - sugtam.
Zenész: Mondtam már, hogy ne légy közönséges. Most nem a szádat akarom hanem a puncidat. - nyúlt előre a csiklómhoz miközben mozgott bennem. Elvettem onnan a kezét és a csípőmre tettem.
Én nyúltam a csiklómhoz és ahogy dugott úgy izgattam magamat.
Egyre jobban mozgott bennem.
Hasara nyomot, úgy folytatta.
Szinte egyszerre élveztünk el.
Mellém feküdt.
Zenész: Semmi kedvem vissza menni. Veled akarok lenni.
Gabriella: Nekem se. Még le se szoptalak. - mondtam nevetve.
Zenész: Pfffuuuu Gabi! - nevetett velem.
Gyors lezuhanyoztunk, felöltöztünk.
Mikor bezárta az ajtót bedobta a kulcsot a posta ládába.
Rám nézet a fenekemre csapot egyet, kacsintott, na indulás vissza!
A kocsiba szótlanok voltunk főleg, mert feszt csörgőt a telefonja, de ő nem vette fel csak mindig azt mondta, nyugi már mindjárt ott vagyok.
Az utca sarkon kiszálltam.
Zenész: Majd kereslek! Imádlak!
Gabriella: Jójó.
Mikor vissza értem onnan sétálva ahol kitett már ment fel a színpadra.
Körbe néztem…, hogy énekelnek, tombolnak, táncolnak, és még nem is sejtik, hogy nemrég engem dugott.
© Minden jog fenntartva! Gabriella Blogja - 2020
Utolsó kommentek.