Fogaimat összeszorítva léptem be a kórházi kórterembe.
VIP Ápoló: Na nagy lány válasz egy ágyat a lakosztályba.
Három ágy volt egymás mellett, mind a három üresen.
Gabriella: Az ablak mellettit szeretném. – rebegtem halkan.
Az ágyig vezető út olyan soknak tűnt, hát még mire lefeküdtem, a fájdalomtól ordítani tudtam volna, de halkan csak annyit kérdeztem az ápolótól, hogy fájdalom csillapítót kaphatnék?
VIP Ápoló: Hát amilyen hisztit levágtál te nagy lány a sürgőségin el is hiszem, hogy nem kaptál semmi fájdalom csillapított. – mosolygott rám, én meg elpirulva lefele néztem.
Majd azzal folytatta, pici türelem és hozok neked, majd ott hagyott a kürterembe egyedül.
Akkor jutott eszembe úgy egyszerre minden.
Az, hogy hogy forráztam le magamat…. Eszembe jutott, hogy vettem le magamról a forró ruháimat…
…az, hogy a mentő tisztel, hogy vitáztam össze.
A gondolatmenetemből az ápoló léptei zökkentettek ki.
VIP Ápoló: Hoztam neked egy kis koktélt – nevetett rám.
Gabriella: Na azt neeee. Nekem nem kötsz be infúziót.
VIP Ápoló: Én azt nem, mert már be van téve a kanűr, nekem csak rá kell csatlakoztatni.
A tekintettemet a jobb kezemre szegeztem, na a látványtól rosszul voltam.
Gabriella: Jajjj, ezt vedd ki belőlem.
VIP Ápoló: Nem vesszem, hozok be olyat amivel körbe ragasztom, hogy ne is zavarjon. De ez már nagyon vékony, hajlithatos tű.
Gabriella: Rendben. De inkább gyógyszert veszek be, csak vedd ki. – felemelt hanggal mondtam, szinte hisztisen.
VIP Ápoló: Nem vehetem csak úgy ki. Hidd el jobb lesz ez így. – majd ki ment és vissza tért a kezében amit a kanűrre ragasztót.
Kezdett egyre jobban fájni, kezdtem egyre nyűgösebb lenni és emelgetni a hangomat miközben ő már az infúziót felrakta és mosolyogva nyúlt oda valamit állítva rajta és csak annyit mondott mindjárt minden fájdalmad elmúlik…
Reggel arra ébredtem, hogy jönnek be a szobába négyen és a tegnap esti ápoló mondja a többi ápolónak, hogy miért kerültem be és mit kaptam és mit írt elő az orvos. Én szótlanul feküdtem nem szóltam semmit. Majd mentek kifele és a VIP ápoló vissza lépet és csak annyit mondott halkan, este jövők, addig jó legyél nagylány, kacsintott rám.
Szinte egész nap tévéztem és csak annyit mozogtam amennyire épp csak szükségem volt.
Sokszor eszembe jutott a baleset és az utána történt dolgok.
A nap folyamán bejött az orvosom.
Mikor megláttam eszembe jutott, hogy milyen hisztit levágtam nála is. De ahhoz képest finoman nyúlt hozzám és kötözött át. Pedig még azt is rákiabáltam, hogy ügyeletes orvosnak, hogy lehet kialudva a szeme, ügyeletbe aludni???
Gabriella: Kb mikor mehetek haza?
Orvos: Hát azt majd meglátjuk, de ha alá írja a papírt, saját felelőségére haza mehet.
Gabriella: Rendben. – válaszoltam neki azzal a cinizmussal, ahogy ö nekem.
Délután jöttek újra négyen be, a nappalos ápolónők átadtak az éjszakai ápolóknak.
Örültem, hogy újra láthatom a VIP Ápolómat.
Este fele tudott bejönni anyu a cuccaimmal, mert a mentőbe nem tudtam hozni magammal szinte semmit..
Bár az túlzás, hogy cuccaimat… össze vissza pakolt mindent.
Amit fel tudtam használni az csak a törölközöm és a fürdéshez való dolgaim.
Na meg persze a telefonom… bár töltő nélkül nem sokra megyek vele, fogtam a fejemet rendesen. Se cigi nálam… se semmi.
Na egyszer szabaduljak ki ebből a kórteremből…megyek boltba.
Anyu elment…majd jött a hideg zuhany, karácsony van, semmi nincs nyitva.
VIP Ápoló: Na nagy lány, megyek a többi szobába lerendezem a fürdetést aztán jövök segítek neked is.
Gabriella: Nekem? Tudok én fürödni.
VIP Ápoló: Hát nem vagyok én abba olyan biztos. De át is kell kötni a sebeidet.
Gabriella: Jah, oké. Kérhetek valamit?
VIP Ápoló: Hmmmm, mit szeretnél?
Gabriella: Egy samsung telefon töltőt… - nevettem el magamat.
VIP Ápoló: Megoldjuk, nem soká jövök. – ezzel egyedül is hagyott a szobába ismét a gondolataimmal.
Bár sokszor kizökkentett a gondolat menetemből a tévé…aztán pedig a VIP Ápolóm.
VIP Ápoló: Na nagylány itt vagyok, fürdés.
A szobához tartozott egy külön fürdő szoba.
Kicsit bizonytalanul lépkedtem a fürdő fele, és az járt az eszembe, hogy de hát én letudnék zuhanyozni egyedül, na de legyen akkor, hisztiztem én már eleget tegnap.
Elkezdte kikötni a kórházi hálóingemet.
Ott álltam előtte egy bugyiban és ez zokniban, na meg kötéseim.
Nyúltam a zoknimhoz, de elég lassan ment a fájdalom miatt.
VIP Ápoló: Hagyd, majd én. – húzta le a zoknimat a lábamról.
Gabriella: Mi lesz a kötéseimmel? Vizes lesz.
VIP Ápoló: Mondtam, hogy átkötlek.
Ahogy zuhanyzót le szépen lassan szedte le rólam a kötéseimet vigyázva rá, hogy ne nagyon fájjon nekem.
Össze néztünk mikor a puncimhoz ért…
Gabriella: De kellemetlen.
VIP Ápoló: Kellemetlen? – mosolygott rám.
Gabriella: A helyzet. – mosolyogtam vissza.
Épp hogy csak egy csókot adót a számra, vissza csókoltam.
Gabriella: Megmosod a hajamat?
VIP Ápoló: Persze, aztán megtöröllek és készen is vagyunk a fürdéssel.
Megfogta a törölközött és elkezdett finoman törölgetni.
VIP Ápoló: Ezzel készen is vagyunk. Hoztam neked tiszta hálóruhát, de ne vedd még fel, hozom a kötszereket, feküdj az ágyra.
Pár percen belül jött is vissza egy „kis kocsival” ami tele volt kötszerekkel és különböző kenőcsökkel.
VIP Ápoló: Na Gabi kezdjünk bele. Ezt a kenőcsöt itt is hagyom neked – mutatott fel egy kenőcsöt. Ezzel napközben is kenegetheted magadat, és otthonra is ilyet vegyél majd.
Gabriella: Oké., köszönöm. – feküdtem az ágyon meztelenül, és kurvára végtelennek éreztem magamat.
Finoman nyúlt hozzám. Finoman kezdet el kenegetni és kötözni a sérüléseimet.
Nyílt az ajtó. A kolléga nője lépet be. Kiviszem a fürdőből a szennyest.
Én meg ott meztelen feküdtem az ágyon az VIP Ápoló meg mellettem állva a testemet fogta. Huuuu, de kellemetlen helyzet. Vagyis nekem az volt, de nekik ez olyan természetesnek tűnt.
Mikor ki ment a ápolónő megérintette a VIP Ápoló a melleimet, simogatni kezdte és mosolygott rám.
Gabriella: Na és van barátnőd?
VIP Ápoló: Nincs. És gyerekem sincs. Vagyis terhes lett a barátnőm, de időközben kiderült, hogy nem is az enyém a gyerek. Míg én dolgoztam, ö pasizgatott. – láttam az arcán, hallottam a hangján, hogy erről nem szívesen beszél, mert a vidám kis ápoló hirtelen komor lett.
Gabriella: Én 2 éve váltam el.
Oda hajolt hozzám és megcsókolt.
VIP Ápoló: Készen vagyunk.
Gabriella: Köszönöm a segítségedet.
VIP ápoló: Nagyon szívesen. Ne aludj el. Hajnal 2 óra fele a kolléganőm elalszik. – kacsintott rám.
Gabriella: Miért ne? Itt szeretnél megdugni a kórházi ágyon?
VIP Ápoló: Hát… - lepődött meg a kérdésemen.
Gabriella: Hát??? – kérdeztem vissza.
VIP Ápoló: Nem lenne rossz. Addig is légy jó. – hagyott magamra a szobába.
Reggel arra keltem, hogy állnak az ágyamnál.
Megpillantottam a VIP Ápolómat, basszus elaludtam.
Kis idő múlva mentek is ki. VIP Ápoló hátra maradt.
VIP Ápoló: Az este többször bent voltam nálad, jót aludtál.
Gabriella: Bassza meg elaludtam, felkelthettél volna.
VIP Ápoló: Dehogy. Lehet ma haza fognak engedni. Ide adod a telefon számodat?
Gabriella: Persze…és már mondtam is neki. Bele írta a telefonjába.
VIP Ápoló: Majd kereslek, vigyázz magadra. Puszi.
Utolsó kommentek.