Örök dilemma ez, hogy maradjunk szabadok, vagy legyen kapcsolatunk.
Válások száma ijesztő!
Akik elváltak azok nem szívesen adják fel olykor nehezen megszerzett szabadságukat. Minden közeledésnél szinte elméleteket gyártanak, hogy ez miért lenne jobb mint az előző, ez is el fog romlani.
Akik pedig nem voltak még hosszú, élményekkel tele kapcsolatban, azok pedig arra törekednek, hogy valaki legyen mellettük akit felvállalnak a világ előtt! Vagy legalábbis a család, kollégák előtt tudja ő is letenni az "asztalra", hogy igen nekem is van kapcsolatom, családom. A közösségi oldalakról meg ne is beszéljünk. Egyedülálló??? Évek óta?? Mi lehet a probléma??? Nincsen semmi probléma, csak senkinek semmi köze hozzá, hogy tegnap éppen egy fergetegeset dugtam és hupppsz nem posztoltam ki!
Miért érzem azt, hogy ez olyan kényszer gondolat lenne? Vagy csak azért érzem azt, mert én már túl vagyok mind ezen? És igen, talán nem szabadna annyira óva intenem mindenkit a komoly kapcsolattól, hogy mi lesz... Magamat sem kellene. Mert ami velem volt, az az én életem, másnak nem kell úgy megélnie, átélnie azt a fullasztó, szabadságomat korlátozó, rám kényszerítő akaratot! Nyitnom kellene, de akkora nagy lépés átlépni a szakadék felett, hogy félek, pedig a lendület meg van...
Én is vágytam egykor szerelemre, családra... meg is kaptam. De azt mindenki vése a fejébe, hogy annak ára van! Nagy ára! Mert ha komolyra fordul ott jön jó-rossz egyszerre, és abból kiszállni nem azt mondom, hogy lehetetlen, de soha nem lehet a múltól szabadulni akár hogy is próbálja az ember, mert túl sok mindent alkottatok együtt. És az a kéz, a múltadból a személy keze mindig megfog találni és próbál vissza rántani.
De ma már azt mondom inkább egyedül mint egy nem megfelelő kapcsolatban! Éveket elvesz az ember életéből, majd évekbe telik mire összekapjuk magunkat, és addig sok sok jó embert elengedünk magunk mellől, de inkább elüldözzünk.
Aki kint van a kapcsolatból az keres, aki bent van egy kapcsolatba az keresi a kiutat.
Hogy miért is osztom meg veletek ezt a gondolatomat? Történetem a szex mellett erről is szól! Egy olyan kapcsolatról ahol a felek ugyan élvezik az együtt léteket, de mind ketten másképp látják a kapcsolatot!
- Vajon a szex össze tarthat embereket?
- Vajon miért félünk adni többet magunkból?
- Vajon miért félünk elfogadni?
- ...miért nem illik össze nő és férfi egy pár kapcsolatnál?
--------------------------------------------------------
Már az előtérbe elkezdtük vetkőztetni egymást. A vad csók most elmaradt, szolidan csókolóztunk egészen az ágyig.
Az ágynál megfordított magának hátal,
csókolta a nyakamat, simogatta a melleimet, és neki feszült a fenekemnek a farkával... Éreztem, hogy már kő kemény a farka! Megfordultam, megcsókoltam...
Az ágy szélére ültem és még a rajta maradt bokszer alsót letolva róla kaptam be a farkát és elkezdtem szopni.
Hanyatt döntőt az ágyon, levette rólam a nadrágomat, bugyimat félre huzta és úgy hatolt belém.
Ütemesen dugott!
Beleültem a farkába, hol lassan csókolózva mozogtam rajta hol vadabbul.
Összefogta a hajamat!
Kezdtem élvezni...
Donhuán: Néz rám!
Bele néztem a szemébe miközben éreztem, hogy elfogok pillanatok alatt élvezni...
Donhuán: Olyan szép vagy! Imádlak!
Gabriella: Most már én is mondom, hogy Imádlak! - zihált hangon mondtam.
Donhuán: Igen? - nyomot le magáról és a hátam mögé jött.
Hátulról bele nyalt a puncimba, és keményen elkezdet hátulról dugni!
Jött is, hogy mindjárt elélvezek, az elsőtől sokkal intenzívebben. Megfeszültek az izmaim, szinte görcsösen élveztem el. Belassult a mozgásunk... Hasra csúsztam miközben ki vette belőlem a farkát. Szolt hozzám, de szinte nem hallottam semmit... Mellém feküdt.
Gabriella: Kész, végem. Elment minden erőm.
Donhuán: Pedig még le kell szopjál..
Újra bele ültem a farkába, minden porcikámon éreztem, hogy vizes...
Lassan kiszálltam a farkából és a lábai közzé térdeltem és elkezdtem szopni.
Éreztem, hogy a lábaiban megfeszülnek az izmok ahogy a számba élvez.
Elterült az ágyon csukot szemmel és csak annyit mondott - Bazdmeg...bazdmeg...ez nagyon jó volt.
Gabriella: Mond a szemembe, hogy nem szeretsz! Na? :D
Nézet minden fele csak éppen a szemembe nem, párnát is maga elé tette.
Donhuán: Jajjj, nem érted! Nem mondom, hogy nem szeretlek, csak...
Gabriella: Csak azt sem, hogy igen?
Donhuán: Hát gondolj bele, hogy van egy 6 szeletes torta. A miénk ebből csak egy szelet, a szex! Ami nagyon jó, de egy szelet nem elég párkapcsolathoz!
Gabriella: És mi a több szelet?
Donhuán: Van a szeretet és és és....
Gabriella: Na még te se tudod! Nekünk két szeletes tortánk van na! :D
Donhuán: Jajjj nem. Úgy a többi a felvállalás! Hogy felvállaljuk egymást, elmegyünk ide oda, elmegyünk kirándulni!, nyaralni!
Gabriella: Kirándulni, nyaralni el megyek én egyedül is!
Donhuán: Látod, ez már nem kapcsolat.
Gabriella: Nem is tudom, hogy magyarázzam el. Volt hogy párkapcsolati céllal indítottam egy kapcsolatomat, de aztán mindig hiányzott valami. Meguntam, vagy inkább elhidegültem. Nem pörgött semmi úgy ahogy szerettem volna.
Donhuán: Megszoktad, hogy magányos vagy!
Gabriella: Inkább azt, hogy szabad!
Donhuán: Nekem ez kevés. - fordult rám, csókolt meg miközben az ujjai már a puncimat izgatták, farkához nyúltam ami újra kő kemény volt!
--------------------------------------------------------
Utána lévő privát beszélgetésünk:
Gabriella: Miért volt ez a tiltás (facebookon)?
Huán: Próbáltam milyen lehet elengedni egymást. ...de nem sikerül sosem.
Gabriella: Szeretnél elengedni?
Huán: Őszinte leszek, nem tudom. Ha az eszemre hallgatok akkor igen, ha a szívemre akkor nem tudom. De ugye tudod a múltkor mit beszéltünk, de mégis...
Gabriella: A szívemre hallgatok "akkor nem tudom" az meg már milyen? :)
Huán: Mármint akkor NEM. Na... MOST JOBB? Tudjuk, hogy nem lehet köztünk semmi komoly... És ezt Te is tudod. Hiába is próbálnád tagadni.. DE valahogy közel vagy hozzám. Megszerettelek. A múltkor beszéltünk erről. Te szabadságra vágysz úgymond nem akarsz kötelezettséget. Éreztem, hogy eszünkkel megértettük, de ettől még a szívünknek nehéz.
Gabriella: Egyet értek most veled.
Huán: Csak az a baj, hogy ez egyre rosszabb lesz, ha kimondjuk mind ketten. De igazából teljesen senki nem akarja kimondani, mert közel engedtük magunkat egymáshoz.
Gabriella: Én kimondhatom. Csak akkor tud nem gonoszságból fogom meg tenni. És nem azért mert nem volt jó veled, hanem azért mert meg kell tennie valamelyikünknek.
Huán: Igen, tudom. ...de szerintem megszakad a szívem. ...és részemről olyan mintha kihasznállak, dugok oszt' jó van... Ha tudnád mi jár most az eszembe, de szerintem tudod. :P
Gabriella: Akkor miért szakadna meg a szíved ha csak kihasználsz? :D
Huán: hmmm... Ez egy 50 milliós kérdés. :D
Gabriella: És miért gondolod azt, hogy kihasználsz?
Huán: Nem is tudom... végül is csak szexet beszéltünk.
Gabriella: Igen igen. Nos akkor meg szakíthatok veled minden kapcsolatot. Milyen érzés lenne?
Huán: Szar. Ugye csak viccből írod?
Gabriella: De akkor hogy akarod, hogy vége legyen? Szexet bárhol találsz.
Huán: Lehet, hogy bárhol, de nálad jobbat sehol. Mibe értesz velem egyet? Az eszünkkel tudjuk csak a szívünkkel nem?
Gabriella: Na jó te akarod mindig, hogy ne legyen köztünk semmi...
Huán: Ne. Remélem holnap sem lesz köztünk semmi... hanem össze ér a meztelen testünk. ;)
Huán: Igen. De te lehet jobban.
Gabriella: Attól függ, hogy te mennyire engem. :D
Huán: Szeretlek és kész, ne nyaggass. Uhhh, ezt leírtam?
Gabriella: Uhhhh, de le ám. :D
© Minden jog fenntartva! Gabriella Blogja - 2018
Utolsó kommentek.