Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Úgy érzem túl meleg van, hogy ruhában legyek,
Úgy érzem itt az idő,hogy meztelen testemmel szeresselek,
Cseppenként izzadva,
Téged egyre biztatva,
Öledbe-csúszkálva,
Kitörő vulkánba,
Forrón és édesen,
Hűsíts le kéjesen,
Úgy érzem túl meleg van, hogy ruhában legyek,
Nem bírom tovább, siess, hogy szeresselek.
Bedő Gábor
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.