Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Ez egy esélytelen harc.
Ez a valóság. Íme.
Ez az értelmi nívó.
Persze, kitörölhetek én minden ilyen embert, de ugyan mit érnék el vele?
Szőnyeg alá söpörni én is tudnék, de nem akarok.
<< Szóval ha itt valaki ír privátba az NEM NŐKNEK fog írni, hanem egyedül GABRIELLÁNAK!!! >>
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.