Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Éreztetek már olyan vágyat, amikor semmi nem számított? ;)
“…A férfi nem tudott mit mondani. Tudta, hogy Cathynek megint igaza van. Áhítattal nézte az erős és eltökélt lányt, majd elvesztette az eszét és szavak helyett megcsókolta. Ebben a csókban benne volt minden. Egyre hevesebbek voltak. Testük égett a vágytól, és csak az érintést akarták. Egymás érintését. Tudták, hogy ez a pillanat kitörölhetetlen. Tudták, hogy nincs közös jövőjük, csak a jelenük van. Tudták, hogy csak ártanak magunknak. Mégse tudtak megálljt parancsolni ösztöneiknek. Nem tudtak megállni. Nem is akartak. Testük összeolvadt. A férfi felhúzta Cathy ruháját a lány derekáig. Úgy nyúlt be alá és határozott vágyakozó mohósággal masszírozta a testét, melleit, miközben vad ajka szinte önálló életre kelt. Hátra ültek a hátsó ülésre. Cathy elővett egy óvszert a táskájából, és kiszabadította partnere addigra már kőkemény szerszámát. Ráhúzta a gumit, félrehúzta a bugyiját, és belecsúszott a férfi ölébe. Semmi nem volt kitervelt, vagy átgondolt. Nem érdekelte őket, hogy egy kocsiban vannak az út szélén. Nem érdekelte őket, hogy esetleg megláthatják mit csinálnak. Nem gondolkoztak azon, hogy bármi következménye lehet, ha mondjuk egy rendőr is arra jár. Csak ők számítottak, és az hogy a felgyülemlett vágyaikat együtt újra megélhessék. Hogy amire mindketten folyamatosan gondoltak azóta a szombat óta, azt az érzést újra átélhessék. Cathy szenvedélyesen mozgott, miközben csókolták egymást. A férfi felemelte csípőjét és érzéki lökésekkel segítette a lány mozgását. Közben kezeik egymás testének részleteit keresték és ragadták meg, simogatták végig. Együtt élveztek el, és egymás szájába nyögtek magukat visszafogva a kicsattanó orgazmus pillanatában. Tudták, hogy ez a pillanat megismételhetetlen. Tudták, mit érez a másik. Soha senkit nem vágytak még így, és senki nem adott még ilyen kielégülést. Egész testükben remegtek és csak szorították egymást remélve, hogy ez a másodperc örök marad…”
Vivien Moss - A szabad akarat játéka
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.