Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Én legalább megkaptam, az enyém volt, velem volt, és csodás időket tölthettünk együtt. Érezhettem, és birtokolhattam. Mert nem adtam fel, küzdöttem a végsőkig, míg végül az enyém lett, és elnyertem. Legalább vele lehettem addig amíg lehetett, és nem azon gondolkodtam, hogy milyen lehet vele lenni. Én már tudom. Vajon te is tudod? Vagy csak azon töprengsz? Ha meg sem próbálod, sosem tudod meg!
Ismeretlen (számomra)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.