Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Várlak,
Készülök,
Vágylak,
Szédülök,
Öltözök,
Éjszaka máshová költözök,
Veled,
Kezed,
Arcod,
Hangod,
Tested rejted,
A világ elől,
Elfelejted,
A remegés szinte megöl,
S kapkodod a levegőt,
Forrót, testet körbe ölelőt,
Érzed az ősi erőt,
Elmúlót és teremtőt,
Kezemnek kígyó mozgását,
Hátadon körmöm apró karmolását,
Szívem ritmusát,
Ajkam lágy harapását,
Várlak és vágylak,
Oly közelről látlak,
Gyere,
Várlak.
Bedő Gábor
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.