Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Nem számít, mit beszélnek róla, nem számít, milyen híre vagy múltja van, csak az számít, kicsoda melletted. Az emberek változnak, sokszor épp azért, mert van kiért. Ha magukért nem, hát valaki másért, akit saját maguknál is jobban szeretnek. Te lehetsz számára a változás.
Szerelem dolgában, ne hallgass más hangjára, csakis a saját szívedére. Mert senki sem tudhatja, nem értheti, mi van köztetek, csakis ti ketten. S ha igaza is lesz mindenkinek, ne bánd, hogy esélyt adtál, mert akkor az volt a legigazabb döntés. Ha a történetből ki is marad a boldog vég, legalább tovább tudsz lépni azzal a tudattal, hogy kockáztattál valami csodálatosért, hogy hittél a szerelemben akkor is, amikor senki más, és hogy nem féltél maradni, amikor mindenki elmenekült volna.
Manna OWell
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.