Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Bámulni a semmibe,
Ülni szótlanul,
Kergetni az álmokat,
Gondtalanul,
A szívünk hol tanul?
Hol, és mit tanul?
Neki fáj a tanulás,
Nincs pihenés, sem lazulás,
És nem lehet kihúzni mint fájó fogat,
De nem is tudjuk a holnap mit tartogat,
Lehet, hogy szépet,
Ki életedbe léphet,
Bámulni a semmibe,
Kutatni a szépet,
Ami nem más, csak szeretni téged.
Bedő Gábor
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.