Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Kiszálltam a kocsiból.
Ahogy Zsoltra néztem éreztem, hogy elpirultam.
Évek óta ismerjük egymást.
Mindig is vonzódtunk egymáshoz, de ez idáig mind ketten kapcsolatban éltünk.
Ma már én nem élek kapcsolatban, viszont ő még igen.
Pár hete tette fel a kérdést nekem, hogy nem-e vacsoráznék vele. Vigyorogva hozzá tette, hogy a házában egyedül lesz a hétvégén és Ő fog főzni.
Persze, hogy igent mondtam.
Évek óta erre a kérdésre várok, és lám ami késik az nem múlik.
Zsolt még mindig nagyon jól tartja magát annak ellenére, hogy már bőven a 40es éveit tapossa.
Fekete haj, sötét szemei, sportos testalkat. - áááá szóval minden oké rajta.
Szó nélkül nyitotta ki a ház bejárai ajtaját.
Az ebédlőbe már meg volt terítve az asztal.
Az asztal közepén egy csokor vörös rózsa diszelget.
Érdekesnek tartottam a romantikus kis lelkét hisz eddig nem ez jött át tőle.
Zsolt: Foglalj helyet. - húzót ki egy széket, hogy leülhessek.
Ezzel el is tűnt a konyha fele.
Szét nézve minden nagyon giccs, gazdagon, elegánsan összeállított.
Zsolt vissza térve egy üveg bort hozott, és olyan kis hivatalosan ült le velem szembe az asztalhoz.
Kibontotta a bort, picit öntőt az egyik pohárba és mint a borászok megkóstolva mondta... jóóóó.
Majd tele öntötte a poharamat.
Zsolt: Én hozok magamnak whiskyt.
Gabriella: Oké. - válaszoltam.
Ismét eltűnt a konyha fele.
Visszatérve már egy pohár whisky volt a kezébe.
Megállt velem szemben.
Feszülős fekete póló, és feszülős farmernadrág volt rajta.
Felemelte az italát felém mutatva...
Zsolt: Hát akkor egészségünkre kedves Gabriella. És igyunk kettőnkre és a mai éjszakára.
Gabriella: Egészségünkre. - emeltem én is poharamat felé.
Közben helyet foglalt ismét a velem szembeni széken.
Zsolt: Nos, hát ilyen régi ismeretség után örülök, hogy a házamban vagy, és itt ülsz velem szemben. Bár hozzá teszem a vadóc kis Gabriella aki mindig csacsog és tele van tűzzel, ugye akit én ismerek a mindennapokból, most valahogy elég szótlanul ül velem szemben. Valami probléma van? Vagy meggondoltad magad, hogy eljöttél?
Gabriella: Semmi ilyenről nincs szó. Próbálok oldódni.
Zsolt: Na ameddig oldódsz én hozom a vacsorát. - nevette el magát és már ott se volt.
Én meg ebben a pillanatban az egész pohár bort felhajtottam.
Ki is öntöttem a következő pohár bor.
Azzal együtt mentem ki az udvarra rágyújtani.
Kint a kertbe éget a kerti világítás.
Nagyon szép kert. Állapítottam meg.
Kavarogtak bennem a gondolatok, te uram ég mi lesz itt még ma este.
Vissza érve már az asztalon volt a vacsora.
Saláta, és valamiféle sült hal.
Zsolt: Már azt hittem vissza se jössz... hazáig szaladsz innen. - mondta nevetve.
Gabriella: Dehogy is. Elszívtam egy száll cigit és már a második pohár boromat is megittam - tettem az asztalra az üres poharamat.
Zsolt érte nyúlt és ismét tele öntötte.
Majd szembe ült velem.
Zsolt: Jó étvágyat.
Gabriella: Köszönöm. Jó étvágyat neked is.
A vacsora közben a munkáinkról beszélgettünk, majd szóba jött a válásom és az ő romokban heverő kapcsolata.
Külön élnek hónapok óta, de válásról még nem igazán beszéltek.
Zsolt: Legalább finom a vacsora? - terelte el a szót a párkapcsolatáról.
Gabriella: Persze. Tökéletes. Finomat alkottál. - tettem le az evőeszközt a kezemből és vettem magamhoz a szalvétát.
Tényleg finom vacsi volt.
Zsolt: Én finomat főzök neked, te pedig más finomat adsz nekem.
Kaptam fel a fejemet a mondatra.
Gabriella: Mire gondolsz? - kortyoltam a boromba.
Zsolt: Te mire gondolsz? - kacsintott rám.
Gabriella: Én most például arra, hogy most megfoglak csókolni.
Zsolt: Mi tart vissza?
Gabriella: Asztalon kívül semmi. - álltam fel a székről és mentem felé.
Kicsit tétován álltam meg mellette.
Ő még ült.
Nézet rám mosolyogva, és arra várva vajon mit lépek.
Kezeim nyújtottam felé, hogy álljon fel.
Finoman megcsókoltam, finoman csókolt vissza.
Gabriella: Kimehetnék a mosdóba?
Zsolt: Természetesen, addig én itt össze pakolok kicsit. - nevette el magát.
Mosdóba elővettem a hosszú fekete ruhámat, fekete mintás harisnyámat... Kezdtem átöltözni a tükör előtt ami akkora volt, hogy a mosdó egyik oldal falát teljesen beterítette.
Majd végül egy bordó nyakkendőt a nyakamba tettem.
Bele gondolva a szavaiba, hogy mit szeret a szexben.
Még mielőtt kimentem volna végig mértem még egyszer magamat a tükörben és elégedetten léptem ki a mosdóból.
Félhomályba csöppentem hirtelen... és csak egy hmmmm, tökéletes, ez az - t hallottam.
Asztalhoz lépve már láttam, hogy egy vajszínű, virágmintás kanapén ül.
Felállt, oda sétált hozzám, a boromat a kezembe adta.
Zsolt: Egészségünkre Kedves Gabriella... - nyúlt közbe az ő poharáért is.
Belekortyoltam.
Gabriella: Huuuu, ez most más, valahogy erősebbnek tűnik.
Zsolt: Huuu, tényleg? - nevetett. Nem foglak megmérgezni, csak van benne némi tömény is.
Gabriella: Most elcsábítani, szexelni akarsz velem vagy leitatni és aludni velem?
Zsolt: Veled mindent akarok. - kortyoltunk egyszerre az italba.
Kezemből kivette az italt, az asztalra tette.
Nyakamat megfogva finoman megcsókolt.
Kezei a nyakkendőmre csúsztak.
Óvatosan kibújtatta a fejemet rajta, de egy percre se vette le rólam a szemét.
Kezére tekerte a nyakkendőt és újra megcsókolt, újra finoman.
Közben lassan elkezdet vezetni egy ajtó felé.
Beléptünk egy szobába.
Ugyan úgy félhomály.
Méregzöld - fehér csíkos ágynemű huzatos nagy ágyat pillantottam meg.
Oda vezetett.
Csókolva ráfeküdni kényszerített hanyatt az ágyra.
Zsolt: Tedd fel a kezeidet. - mondta finom hangon.
Szó nélkül engedelmeskedtem neki.
Finoman, lassan felhúzta a fekete ruhámat és levette rólam.
...a nyakkendőt már kötötte is rá a kezeimre.
Lábaimat széttárásra kényszerítette a lábaival...
Zsolt: Azt akarom, hogy jó legyen neked, élvezd a pillanatot és add át magadat nekem...
Gabriella: Rendben. - csuklót el a hangom.
De már a harisnya szakadt is a puncim vonalába.
Picit össze rezzentem.
Rám pillantott Zsolt...és egy nyugit rebegett halkan.
Finoman elkezdet nyalni...
Bele remegtek a lábaim...
Egyszer csak hirtelen abba hagyta.
Feljött a számhoz és megcsókolt.
Majd a fülembe súgta, bízol bennem?
Bólogatással jeleztem, hogy igen.
Kinyitotta az éjjeli szekrényét az ágy mellett és kivet egy vibrátort.
Újra a lábaim között volt...
Először csak nyalt, aztán az ujjait tette belém és végül,
...vibrátorozva folytatta a nyalást.
Óvatos volt minden mozdulata.
Kivette belőlem.
Felnéztem...
Vajon most mi fog történni.
Izgultam és egyben "félt" minden porcikám.
Csiklómhoz érintette a kemény farkát...ütemesen mozogni kezdtünk mindketten...
...majd a számba adta a vibrátort...
A vibrátort elkezdtem szopni, mintha csak a farka lenne a számba...
Hirtelen a vibrátort felváltotta a farka...
...hanyatt feküdve szoptam a farkát.
Pillanatok műve volt csak, mert a farkát egy csók váltotta fel, ami már nem finom volt, hanem heves és követelődző.
A harisnyát szakította tovább rajtam...,
szinte már rajtam sem volt, de legalábbis már levéve semmi harisnya kinézete nem lett volna.
Majd finom mozdulattal hatolt belém tövig.
Egy pillanatra megállt, megcsókolt.
Zsolt: Imádom a szádat. A kezeidet pedig ne akard mindig kihúzni.
Szorította a kezeim az ágyra.
Ütemesen, keményen elkezdet dugni.
Minden finomság eltűnt belőle.
Megállt.
Gabriella: Neeeee...
Zsolt: Mit ne?
Gabriella: Ne állj meg.
Zsolt: Mit szeretnél? - mosolygott rám.
Gabriella: Azt, hogy úgy dugj mint az előbb. - emeltem előre kezeimet, hogy hozzá érjek.
Zsolt: Nem, nem. - szorította újra le a kezeimet a fejem felett a nyakkendővel együtt.
Zsolt: Hogy dugjalak Gabriella?
Gabriella: Úgy mint az előbb, vadul.
Szavam mintha parancs lett volna számára már bennem is volt újra a farka...
Lábaimmal már szorítottam össze csípőbe...
...jött az az édes orgazmusom.
Hangok kíséretében élveztem el...
Kinyitottam a szemeimet, nézet, a mozgása még keményebb lett....
Kivette belőlem a farkát és a melleimtől teljesen a számig rám élvezet...
Zsolt: Imádlak... - súgta halkan.
Én csak mosolyogtam.
Megmosakodtunk, felöltöztünk.
Kimentünk a kertbe. Leültünk egy kerti padra és vidáman csacsogva tovább borozgatunk...
Zsolt: Aludj nálam. Reggel haza viszlek.
Gabriella: Akarod?
Zsolt: Ne viccelj már, hogy a fenébe ne akarnám.
Gabriella: Rendben. Bújtam hozzá ott kint a padon..
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.