Gabriella Blogja.

Kétkedés

Hagyjál,úgy sem érdekel...vagy nem is tudom.
De mindegy úgy sem érlek el,mindig elbukom.
Nem zavar ha mással vagy,csak fáj de oly nagyon.
Jobb lenne ha szólnék,de inkább rád hagyom.
Beszélj csak mással nevetgélj,észre sem veszem.
Egyszer elmondom amit érzek,egyszer megteszem.
Ölelj meg mást,csak ne lássam,bár tudom nem kérhetem.
Hogy miért nem merek hozzád szólni,meg nem érthetem.
Az sem zavar,ha csókot ad,csak szavam mi elakad.
Na jó lehet még mellette a szívem is szét szakad.
Nézlek és nem értelek,hisz tudod,hogy itt vagyok.
Tudod,hogy érted egy szóra,mindent hátrahagyok.
Talán hibás lehetek,hisz én is léphetnék.
Csak inamba szállt a bátorság,tőled mit is kérhetnék?
Nem tudom,nem merem,nem vagyok erős.
Ezért vagyok a magányért,én magam felelős.
Félek tőled,rettegek,és még is vágyom rád.
Ha hallanám a válaszod,ha tudnám,hogy akarnád.
Akkor lehet szót alkotnék,gyengét,de éltetőt.
Halványan rajzolódót,de nagyjából érthetőt.
De nem zavar s nem érdekel,tedd amit szeretnél.
Gyáván magamba zárom, pedig lehet te is szerettél.
Majd létrejön a bús magány,vagy egymáshoz érkezünk.
Együtt álmodunk,vagy egymásról?Egyszer együtt ébredünk?

Bene László Krisztián