Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Az első impulzus a látvány. Szembe jön veled. Felkeltette az érdeklődésedet? Csinos, szexi, kihívó, slampos, átlagos, topis? Ez általában 1 pillanat alatt eldől. Megteszed, miközben beszélgetsz valaki mással, miközben mész át az úton... Aztán a kisugárzása. A tekintete, az arca, a mozgása. Itt jön a nagy kérdés önmagad felé: megéri? Mondjuk megérte. Megszólítod, megismered a nevét, isztok kávét, teát, Bacardit.
....és itt dől el, hogy hogyan tovább. A beszéde, amit mond, és ahogy mondja. Ha látsz benne fantáziát, az milyen? Fontos, hogy mit érzel amikor ránézel! Fizikai vágyat, mentális izgalmat, a felfedezés örömét? Birtokolni akarod, beleharapni, felfalni, széttépni, felhasználni? Vagy fontos számodra az, hogy a másik fél mennyire mélyen éli meg a közelséged? Szeretnéd, hogy a mosolyát pajszerral se lehessen lefejteni az arcáról, mert jól esik ránézned, és automatikusan jobb lesz a kedved?
Lépésekben halad minden ember. Ennek az eleje, a vizualitás. Ha ott nincs pozitív visszajelzés, lehet akármilyen jó ember a másik, biztonságos, jó humorú, intelligens...nem fog kelleni, ezért nem is fogod megismerni.
Ezért fontos a kinézet, persze csak szerintem! ...és azt se felejtsük, hogy nem vagyunk egyforma ízléssel megáldva. Volt olyan kapcsolatom is, akit egy melegítőben a kutyasétáltatás közben kívántam, ismertem, szerettem meg.
De ez az első pillanattal indult, mint mindig.
Nagy Zsolt
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.