Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Simítják testemet,
Vad vágyat szítanak,
Aztán jót nevetnek,
Jönnek, elkapnak!
Számból a szavakat
Kitépik vasakkal,
Szívemből gondolatomat
Égetik billoggal.
Aztán álmaimból
Elveszik, mit szeretnék,
Eljátsszák mókából,
S ahogy a kéjtől már remegnék,
Tüzes ostorokkal
Feltépik a lelkem,
Szenvedj önmagaddal!
Otthagynak végül vágytól feltüzelten.
Bálintné Miklós Éva
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.