Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Óvnád - e másoktól, önmagától?
Elűznéd rossz álmait?
Bár meddig megvárnád, elfogadnád
Önzését, rossz napjait?
Nem kell az eskü, a gyűrű kevés
Ez véreddel írt szerződés
Társad a bajban, rosszban és jóban
Magányodban, mélypontodban
Napfényben, sárban, örömben, gyászban
Szép napokban, vesztes harcban
Pokolra elmennél, kiegyeznél
Istennel és Ördöggel
Végsőkig védenéd összes bűnét
Szerelmed oldozná fel
Nem kell az eskü, a gyűrű kevés
Ez véreddel írt szerződés
Társad a bajban, rosszban és jóban
Magányodban, mélypontodban
Napfényben, sárban, örömben, gyászban
Szép napokban, vesztes harcban
Társad a bajban, rosszban és jóban
Magányodban, mélypontodban
Napfényben, sárban, örömben, gyászban
Szép napokban, vesztes harcban
Ossian - Társ a bajban
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.