Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Sokat köszönhetek neked. Megtanítottál a megbánásra mikor ugyanannyira voltam hibás mint te. Megmutattad hogyan lehet éreztetni valakivel a bizalmadat miközben nem érdekel semmi más csak saját magad. Hogy hogy kerülhettem a fontos dolgokat amiket meg kéne beszélni. Hogy mikor más szenved hogy kell magam jól érezni. Remélem sok jót tanítasz még, nagyon akarom. És ha majd padlón leszel, ígérem az összes leckét visszaadom!
Ismeretlen (számomra)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.