Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Egyszer írni fogok egy könyvet, aminek az lesz a címe, hogy "Hova megy az idő?" És követni fogom az időt. És kiderül majd, hogy az idő továbbáll, hogy ugyanazok a dolgok, amik megtörténtek velem, megtörténhessenek másokkal is - kicsit másképp, mert az idő változik is, nem csak múlik. De minden, ami megtörtént velem megtörtént már sok-sok másik emberrel is. Lehet, hogy most épp azt az időt élem, ami neked már elmúlt. Vagy még csak most fog megtörténni veled. Az idő éppen ezért sosem a miénk. Az idő szabad. A pillanat a miénk, de azt meg nem látjuk. Róla szól majd a második rész. "A láthatatlan pillanat"."
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.