Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
"Maradj velem, segíts nekem.
Vigyél haza, fogd a kezem.
Szeress nagyon, fáradt vagyok, s nehéz a szívem.
Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
hogy szebb lesz a holnap!
Mondd, hogy lehet...mondd, hogy lehet,
ha nem is tudod, hogy hiszek neked."
Balázs Fecó (Részlet: Maradj velem)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.