Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Egy kéz, most érzem, ahogy átölel.
Ébrednék, megtörtént vagy csak képzelem.
Egy arc, van, hogy szebb, mint egy látomás.
Megtennéd bármit is kér, hogy még egyszer lásd.
….nézd itt van ami átvezet.
Táncra hív az édes kin és a képzelet.
Egy szó melyben elfér egy vallomás.
Érted jó, csak hozzád szól és nem hallja más!!!!
Jöjj az álmok földjén át,
Ébren várnék rád,
Ahol az árnyék fényre vált.
Éld át a szomorú balladát,
Mi folyton szívemben járt,
Míg álmomban vártam rád.
A jég, most érezd, hogyan olvad el.
Lelkem rég lázban ég,
És a vágy ölel.
A kéz, ahogy az ajkad a számhoz ér,
El nem száll, örökre már a sírig kísér!
Dolhai Attila (Álmok földjén)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.