Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Nem bánok kesztyűs kézzel azokkal, akik ellent mernek mondani nekem, így nem csoda, ha több ellenséget szerezek, mint barátot. Nem ismerek tréfát, ha úgy gondolom, hátráltatnak, legyen az egy ember, vagy körülmény, addig küzdök, míg felülemelkedek rajta. Akik igazán ismernek, nem is lepődik meg az elszántságomon, de külső szemlélők bizony nehezen tudnak megbarátkozni ezzel az énemmel.
Gabriella Blogja
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.