Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Minek törekedsz egy nem létező kincs felé, amikor a kincs te magad vagy? Ami a reklámokból ragyog rád, csupa hamis arany. Nem a hibátlan forma a fontos, hanem az, hogy önmagad légy...
Ha nem a világnak játszol, hanem "megéled" önmagad, akkor a világ felfigyel rád. Mert az ember mindig felfigyel arra, ami igaz...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.