Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Csendben szemedbe nézek,
A bizsergés,
Mit bensőmben érzek
Szinte süt, éget...
Akarlak, mindenestől akarlak Téged!
Szemeidben, tekintetedben valamit megtaláltam!
Megtaláltam tabuk nélkül, mire eddig vágytam!
Szótlan, csóktalan ajkam:
Ajkaidra csókot lehel...
Ajkaid, nyelved játéka a mennyekbe emel,
Majd sodródva, gyengéden ölel
Két karod.
Akarom.
Akarod.
Szavaimmal most is vágylak Téged!
E szenvedély emeli magasba e gyalázatos,
Kínzó emberi létet...
Velem s veled: velünk e vágy
Mindent megértet...
Senki szemében nem láttam még ennyire önmagam,
Amikor férfiként részeddé teszel, hangtalan!
Tudod, senki nem nyitott még meg ennyire engem,
Annyira jó veled... Kendőzetlen
Megélni a testi szerelmet!
Nem ismersz Te sem kegyelmet!
S nem kell semmihez engedelmed kérnem,
Mert minden rezdülésed, óhajod érzem....
Mihaleczki Mária
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.