Eljön az a nap...
Eljön az a nap, mikor már nem akarsz megfelelni.
Nem akarsz színlelni, problémát elterelni.
Mikor magadat adod, s nem játszol szerepet.
Fontos lesz a benned lappangó, őszinte szeretet.
Mikor már nem érdekel ki mit gondol.
Kinek milyen gyűlölete irányodba miért tombol.
Mert tudod, hogy tévednek, és ez elég lesz neked.
Nem kell, hogy mindenki egyetértsen veled.
Lehet ezért majd itt-ott meg leszel szólva.
De te vállaltad magad, önként és dalolva.
Eljön a nap miikor nem érdekel a szó.
Hisz a szó mit kimondtál, őszintén igaz s jó.
Ha meg is bántasz vele másokat, tudod, hogy igaz.
Hiába fájdalmas is néha, mert őszintén kimondva az.
Egy társaságban ülve is, említesz igaz mondatot.
Hiába fagyasztja meg egy percre a hangulatot.
Csak azért mert igaz, mert ezt diktálja az agy.
Mert az a mondat is, őszintén te vagy.
Eljön a nap, mikor az igazságod mindenek felett áll.
Mikor a hazug szó már nem köszön rád, csak suhanva tovább száll.
Az érdekel majd, hogy mindig önmagad legyél.
Magadhoz hűen másokért, s persze magadért tegyél.
Lerázod majd a társadalmi elvárásokat.
Udvariaskodást, felszínes szabályokért megszánni másokat.
Visszafogják az őszinteséged, s ezzel magadon rontasz.
Elvárják ne szólalj meg, ha kínos amit mondasz.
Na és pont ezek emelnek az emberek közé falat.
Mássá formálják őket, s az énjük dobozban marad.
Egy napon csak te leszel, őszintén s csupaszon.
Jobban érdekel majd az igaz szó, mint a hamis haszon.
S olyan igaz leszel, hogy mindent megváltoztatsz magad körül.
Meglátod magad a káoszban, s ennek szíved lélekkel örül.
Pont te, pont ott és pont akkor leszel.
Pont amikor, s pont ahogyan lenned kell, s majd úgy teszel.
A válaszok sokasodnak, a kérdések elszállnak.
S kezdetben félreértenek majd, de nem sokáig várnak.
Egy napon rájönnek ők is, milyen emberi és bátor.
Valaki maszkjait elhajtva, nem válik meg önmagától.
El jön a nap mikor tudod, hogy a jó döntést akkor hoztad.
Mikor láncaid örök érvényűen, önmagadért ledobtad.
Bene László Krisztián
Utolsó kommentek.