Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Kudarc
Nem nyugszik az ördög, ha nincs bajod, ő csinál,
Mint egy rongyos bábút, össze vissza cibál...
Hiába van terved, s indulsz bátran útnak,
Álmaid szép sorban, óceánba fúlnak!
Akaratod véges, hited pedig elvész,
Megoldásért sokszor, végsőkig is elmész...
Hiába vagy harcos, erőd mégis fogytán,
S mikor időd eljön, fen’ akadsz a rostán!
Próbára van téve, türelmed határa,
S nem tudsz józan észnek, hallgatni szavára...
Kifordulsz magadból, eltorzul az arcod,
S könnyes szemmel nyeled, fájdalmas kudarcod!
Edmond J. Lawrence
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.