Van a megismerkedés, ...és jön a rózsaszín köd... Aztán egy idő után úgy döntenek a párok, hogy összeházasodnak, összeköltöznek. És jön a hétköznap. Mi nők bele vagyunk tolva a munka mellett a házimunkába. Ezzel nincs is semmi gond.. Ezt mi vállaltunk. Eleinte jönnek az elismerő szavak...de ügyesen takarítasz, mosogatsz, köszönöm, hogy kimostad a (munkás) ruhámat. DE, egy idő után valahogy a pasik elfelejtkeznek arról, hogy ezt megemlítsék.. Csúnya szóval élve cseléd félének néznek minket. Elkényelmesednek. Elmúlik a rajongásuk. Már nem ölelnek, nem csókolnak, nem bókolnak...már nem mondják, hogy szeretlek, naponta, sőt havonta sem. A nő évek során kezd besokallni, hogy a párjának mindenkihez van egy kedves szava csak hozzá nincs. Ha a nő szóvá teszi akkor vita kerekedik és nem a változás jön. A nő bele un..lép. Kilép a kapcsolatból. És a pasi talán itt szembesül azzal, hogy a nő miket megtett érte. És hirtelen jőnek a kedves szavak a nő fele...jön a szeretlek, jön az ölelés, a csók... Van, hogy napjában többször is felhívja, pedig ezt a kapcsolatban is megtehette volna.. Hirtelen vele lenne minden szabad idejében...

Gabriella Blogja

Ezzel kapcsolatba lenne kérdésem a pasik fel.
KÉRDÉSEM: A pasi mikor ráébred (felmerül), hogy a nő elhagyja, akkor miért hozná le neki még az égről is a csillagokat?? Miközben eddig nem is foglalkozott úgy a nővel ahogy megérdemelte volna???