Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Nem leszek másodhegedűs! Nem leszek játékszered!
Ha megszakad is törékeny lelkem,
Nem leszek másodhegedűs nyomorult életedben...
Ha mellkasomban rejlő, maroknyi szívem,
Hozzád is húz még mindig, híven,
Akkor sem leszek játékszered,
Nem tudok Veled
Másképpen egyesülni,
Ezzel neked igenis szembesülni
Kell!
Nem megy,
Csak szerelemmel!
Vágyaim,
Álmaim,
Gyengéd, szerető szívem,
Mindezt a sírba is magammal viszem,
Ha nem kell neked,
Rejtsd, mocskold csak tovább érzelmeidet!
A nő sohasem felejt,
Felveszi azt, mit a Férfi elejt,
S dobja, ha érzelmi selejt!
A Nő, kinek szíve gyengéd patak,
Ki, ha szeret... Arra nincsenek szavak...
Kinek teste gyengédség, csupa báj...
Hiába fedi izmait a háj,
Kinek szava csodásan szóló, égi hegedű...
Te akarod bemocskolni? Te rohadék, te tetű???
Mocskos szavaim a fájdalom szüli...
(Ezt még megkeserüli)
Annyira fáj nekem!!!
De, hogy kihasználj, hogy csak használj, NEM ENGEDEM!
Fáj,
Mar,
Éget!!!!
Nem másért,
Mert Én,
Igazán,
Szívből
Szeretlek Téged!
Mihaleczki Mária
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.