Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Hó, ma újra láttalak,
A szívem megszakad,
Ahogy te átmentél az úton.
Hó, ma újra vártalak,
De csak álom marad,
Hogy elém jössz ugyanúgy, mint régen.
Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.
Hó, ahogy átöleltelek,
Csak utánozni képes
Azt minden képzelet.
Hó, ahogy szerettelek,
És elengedtelek,
Harc nélkül feladtam magunk.
Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.
Testedben fürdök meg, érzem illatod,
Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál,
Csak én álmodok, én álmodok.
Gyönyörű voltál nekem,
Most szenvedés,
Hogy tested már csak elképzelhetem.
Nézd bolond életem,
Tovább képzelem láthatatlan,
Köd fedte sorsunk.
Szerelmünkért
Amit elhagytunk
Még most is szenvedek.
Ó, az örök társ
Az életemben lehettél volna te,
Szeretlek még mindig.
Pedig nem maradt semmink,
Mi tarthat össze mégis?
- Még mindig szeretlek én is!
EDDA - Újra láttalak
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.