Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Fedetlen... Kegyetlen...
Meggyötört lelkem, ó az ostoba,
Csapkodja a szenvedély erős ostora...
Magányban megfürödve testemmel, mi fedetlen
Játszom,
Mert egyetlen,
Kegyetlen
Játékszerem:
A meg nem élhető, fájdalmas szerelem.
Nem engedlek, nem engedem!
Nem játszhatsz szerelmet fedetlen testemen,
Mert elhangolod érzékeny hangszerem.
Ha elkerül az igaz, egyetlen,
A forró, vad, a lágy,
A mindent elsöprő szerelem!
Hangosan kiáltanék, de nem lehet!
Mélyen magamba temetve illatod, neved,
Elfojtom, elnyomom maró gúnnyal fájdalmas szerelmemet.
Csúfos játék, mindketten csak veszíthetünk,
Ha akarjuk, sodródunk, ha engedünk,
De állatokként akarjuk, így szenvedünk...
Az ösztön, a vágy, mi meg nem fogható,
Nem érti senki, csak a Mindenható,
Vagy mi, hogy mit érzünk: nem talmi....
Nem hazug, nem álvajúdás.
Ez olyan megérthetetlen, oly' más...
A szemed, a szíved, az ajkad, a markod,
Ahogyan a fedetlen melleim az ajkaid közt tartod,
S minden annyira egyszerű és fájdalommal teli,
Amikor csókom a testedet fedi...
Hihetetlen erővel előtörő hangok, halk sóhajok, nyögések,
Titokban elvégzett, ösztönös, akaratlan lökések....
Nem tudom elmondani, nem megy, hogy mit érzek...
Fedetlen előtted testem,
Fedetlen lett lelkem,
Ez az én elestem...
Mihaleczki Mária
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.