Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Ágyhoz láncolt testem játékra hívogat...
Feltüzelt lelkem vad éjszakát tartogat...
Gyere hát! Játszunk a parányi tűzzel!
Vétkes gondolatok hatalma tűzdel...
Szenvedélyláncaim fogságába kerülsz,
ördögi érzelmek hálójából nem menekülsz...
Ismeretlen (számomra)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.