Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Tűzpiros a virág, szép, gyönyörű szép.
Túl gyanús a virág, szólj, mondd, honnan van?
Aki rózsát kap, sose rózsát ad,
gyanúm az, hogy mást adtál.
De ha nem tetted, gyere esküdj meg,
soha mást nem csókoltál!
De ha rájövök egyszer,
hogy vétek hinni tovább,
tőrt döftél be a szívembe,
sose néznék többé rád.
Hát jól tennéd, ha a rózsát még
idejében eldobnád.
Úgy sajog a szívem, fáj ez a virág.
Búskomor a szívem, szólj, mondd, honnan van?
Ismeretlen (számomra)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.