Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Minden, ami vér
És minden, ami élet
Az évek tüzén elégett
Semmivé lett
Pedig minden, ami láz
És minden, ami álom
Csak miattad volt, barátom
Egykor a világon
És minden, amit vártál
Elérkezett
De nem zavar talán már
Hogy nem értheted
Újra átrohan a szíveden
Mint előkelő idegen
És vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt
Ez az az álom, ami ébren tart
A jelen börtönében
Gondolj arra,
Ha ajtót rajzolsz a falra
Kiléphetsz rajta
Mert amíg felejtenél
Addig emlékezel
A múlt búvóhelyén
Senki nem érhet el
Újra átrohan a szíveden
Mint előkelő idegen
És vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt
Ez az az álom, ami ébren tart
Ákos
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.