Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Mi lenne ha mi nők megpróbálnánk elfogadni azt a tényt, hogy nem a férfiak szexmániásak, hanem a szexet kellene végre az életünk részeként kezelni, ugyanúgy mint a fodrászhoz járást, a műkörmözést, vagy az egyéb más számunkra fontos dolgot. Ugyanis hiába a trendi ruci, a legszebb haj és műköröm, a felsőből közszemlére kidobott cici, vagy a borotvált punci, ha mindezeknek egy fadarab a gazdája. Eleinte persze lehet mindez érdekes és izgató egy férfi számára, de amint elmúlik az újdonság varázsa akkor rögtön unalmassá, megszokottá válik. Ha mindig minden a jól megszokott forgatókönyv szerint történik, ráadásul mindig csak ugyanaz (pózok ágyban párnák közt), akkor ez kiábrándítólag is hathat a férfiakra. Ha ehhez társul még, a vágyak megbeszélésének hiánya, vagy csak érvek nélküli elutasításba ütköznek, akkor mégis mit lehet tenni? Vagy maradnak a vágyak a fantázia szintjén (ez az egyoldalú lemondás tipikus esete), vagy pornóval pótolja az ember, vagy virtuális kalandokba kezd, vagy marad a szerető tartása, rosszabb esetben a kurvázás. Melyiknek örülnénk jobban, ha a partnerünkről ezek bármelyike is kiderülne?
Gabriella Blogja
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.