Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Szenvedélyes szemeidben...
Megszűkült pupillámban,
Megbízom benned, a vágyban,
Mit forró tekinteteddel szítottál bennem...
Nem könnyű hidegnek lennem.
Ajkaid szorosan összezárva, csókolna...
Ajkaid kinyitva máris bókolna...
Nyelved pajkos játékával adnád tudtomra,
Hogy nincsen szükség most, itt a blúzomra.
Édes az ajkad, meleg a tenyered...
Oh, ha cirógatlak annyira szereted...
Vágyam, ami olyan erősen ég bennem...
Kívánlak, akarlak Szerelmem!
A szerelem szent és sérthetetlen,
Elgyengülve, erősen a Végtelenben!
Szó,
Mint a hó:
Olvad,
Hol vagy?
Csók,
Bók,
Nyelveddel,
Nyelvemmel,
Meleg tenyereddel
Karodban, karomban, ölelkezve,
Annyira vágyom Veled a szerelemre...
Mihaleczki Mária
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.