Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Régen féltünk a szörnyektől, hittünk a mesékben, sőt, VOLT HITÜNK... Ma már - a film után szabadon: kit érdekel a mai világban egy szörny? Kit érdekelnek az ősi félelemek?
Ma már a szörny az emberben rejlő vadság, az ösztön. Az emberben lévő szörny kíméletlenül ki gúnyolja a médiát, az embereket, ezt az egész, rohadt civilizációt. A szörny "gyilkos", mégis, végig azon szurkolunk, hogy elérje a megbékélést. És mi számára a megbékélés? A "halál". Mert elege van az emberekből, elege van abból, hogy "végig kell néznie az emberiség győzelmét".
Gabriella Blogja
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.