Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Csak búj közzel, s ölelj, hogy égig érjünk, felhő – felhő.
Úgy ölelj, vággyal égjünk, messze szálljunk.
Úgy ölelj, most úgy ölelj.
Búj közzel s dalolj, hogy földet érünk,
köddé válunk, s ott dalolj.
Ha vissza térünk győzz az árnyunk.
Úgy dalolj, ölelj, most úgy szeress, ölelj.
Ne félj babám, nincs több magány.
Van még remény, van még talán,
Ne félj babám, van még csodám.
A világ enyém, csak érj hozzám.
Szeress, ne bánd, ne nézz időt, ne félj halált.
Csak búj közzel, s ne félj.
Ha tűzzel égünk, szabaddá válunk.
Szállj, ne félj.
Ha égre nézzünk, lesz világunk.
Szállj, ne félj.
Szép szenvedély.
Ne félj babám, nincs több magány.
Van még remény, van még talán,
Ne félj babám, van még csodám.
A világ enyém, csak érj hozzám.
Szeress, ne bánd, ne nézz időt, ne félj halált.
Nem kell több dal, nem kell több szó.
Rólunk szól rég, minden nyár, minden hó!
Ne félj babám, van még csodám, a világ enyém, csak érj hozzám.
Szeress, ne bánd, ne néz időt, ne félj halált!
Van még remény, van még talán,
Ne félj babám.
Király Linda (Ne félj, babám)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.