Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Lassan haladok ziháló testeden felfelé,
Lágyan csókolok, szeretlek, mintha édes bőröd is sejtené,
Hívja ajkamat, édesíti nyelvemet,
Felfalom a testedet, átszívom a lelkedet,
Urrá lett rajtam a vágy, szerelemnek édes bűne,
Vétkező délutánnak testedhez szorító gyűrűje,
Testedhez tapadó, láncoló, lángoló ajkaim,
Testednek átadom testemből szerelmes vágyaim,
Szenvedély hangjai siklanak a szobában,
Földi mennyország kéjes bódulatában,
Bőrömbe körmeid süllyeszted mélyen,
Remegve csókollak, együtt a kéjben.
Bedő Gábor
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.