Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Fogadj el engem, így ahogy vagyok,
Hisz jobb tanácsot úgysem adhatok,
Hogy léha voltam, rossz és szívtelen;
Bocsásd meg nékem szép szerelmesem!
A szívemben még nem volt szerelem,
Nem mondták nékem azt, hogy kedvesem,
Nem is törődtek még sosem velem,
Hidd el, ez így volt drága Életem!
Most másképp lesz minden mert megtaláltalak,
Hisz oly rég vártalak, álmomban láttalak.
Én elkezdtem újra a józan életet,
Talán remélhetek, boldog is lehetek...?
Fogadj el engem, így ahogy vagyok,
Hisz jobb tanácsot úgysem adhatok,
Hogy léha voltam, rossz és szívtelen;
Bocsásd meg nékem szép szerelmesem!
Holdvilágos felettem az ég,
Szívem egy nagy szerelemtől ég.
Nem is tudom mi történt velem,
Más világom lett most én nekem.
Az italnak éltem eddig én,
Azt hittem, hogy nincs már több remény.
De mióta megtaláltalak
Álmaimban csak áldalak.
Fogadj el engem, így ahogy vagyok,
Hisz jobb tanácsot úgysem adhatok,
Hogy léha voltam, rossz és szívtelen;
Bocsásd meg nékem szép szerelmesem!
Előadó: Karády Katalin, Szövegíró: Szabó Kálmán
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.