Félsz de azért vonz az izgalom,
Hozzá érni titkos ágyakon.
Nem tudod, hogy végül elemészt,
Ami utána jön a hiányfájdalom.
Mert úgy ölel, hogy többé sohasem
Felejtheted égő csókjait.
Úgy megperzsel, majd a szíveden,
Hogy megismered a gyönyör kínjait.
Az elején tudtam már, hiszen te mindent elmondtál
Várnak rád az álmaid, vágyaid, ez lesz mi elszakít
Egy napon, sarkon fordultál és tőlem azzal búcsúztál
Nem soká itt leszel, higgyem el, szíved soha nem felejt
Vajon meddig lesz időm
Hiszen az éltetető erőm veled messze szállt
És azóta nem volt nyár
Gyere és mond, hogy nem volt más
Velem vár a folytatás
Érzem, hogy van remény
És egy szép napon visszatérsz.
Azóta volt néhány ősz, de szerelem fölött nem győz
Hiába múlik annyi év, csókodért lelkemmel fizetnék
Emléked nem tűnik el, cserében lassan őröl fel
Hangod most is hallom még, szépet ígért, hogy veled leszek, ne félj.
Kökény Attila (Meddig lesz idő)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek.